A Thaiföldön és a Kambodzsában megszokotthoz képest olyan pontos volt a busz, hogy majdnem lekéstük, és olyan gyorsan suhant a jó minőségű autópályán, hogy szinte szédültem.
Csak rossz helyre vitt. Rágugliztuk, hogy mennyire van a szállástól a buszpályaudvar, az alapján kb. 10 perc séta lett volna, de valahogy nem ott voltunk, ahol lennünk kellett volna. Ezért eltaxizunk a hostelbe, a taxis ismerte az utcát, de kellett körözni egy darabig, amíg megtaláltuk magát a szállást.
Az valami gyalázatos volt, elképesztő mocsokkal, és egy egyfolytában üvöltöző tulajdonosnővel. Most nem jött be "bukingdatcomon kiválasztjuk az aznapi legolcsóbb szállást"-stratégia.
Penang, vagy ahogy gyakran emlegetik, a "Kelet Gyöngyszeme" (Pearl of Orient), egyrészt a Maláj-félsziget nyugati oldalán fekvő sziget neve (a kettőt a Malakka-szoros választja el), másrészt így hívják a szigetet is magába foglaló, északnyugat-malajziai államot.
Penang fővárosa Georgetown, amelynek belvárosa szerepel az UNESCO Világörökségeinek a listáján. Az indoklás: a város multikulturális légköre, amit az évszázadok során a kínai és európai kereskedők alakítottak ki.
Valóban, Penang sokszínűsége még a Kuala Lumpur-inál is szembeötlőbb.
Egymástól néhány perc sétára találunk jelentős hindu és kínai templomot és muszlim mecsetet.
Penangnak a világi építészete is jelentős, a legismertebb épület talán a Cheong Fatt Tze Mansion, ami a "Legjobb turistalátványosság" és a "Világ egyik legjobb villája" címeket is beleértve egy csomó kitüntetést begyűjtött.
Érdekes a Khoo Kongsi kínai klán-ház is, amely ma már nem tölti be eredeti funkcióját, hanem múzeumként üzemel.
A holland és a brit gyarmati évek is rajtahagyták a bélyegüket ezen a stratégiai helyen lévő államon. A Fort Cornwallis a tengerparton eredetileg védelmi célokat szolgált, később ez lett a penangi Legfelsőbb Bíróság székhelye is.
A Fort Cornwallis-tól rövid sétára található Viktória királynő óratornya. A torony 60 láb magas, ezzel tisztelegtek a királynő előtt uralkodásának 60. évfordulóján.
Természetesen Penang-ban is elkapott minket a monszuneső, és hosszú órákig arra kényszerültünk, hogy valami zárt térben üldögéljünk.
Szerencsére a város nemcsak a változatos építészetéről híres, hanem a sok itt élő nemzet által meghonosított fúziós konyhájáról is. A városban egymást érik az utcai ételstandok és food court-ok, ahol a penangiak szinte tobzódnak a kedvenc időtöltésükben, az evésben. A food court-okban járva egyszerűen muszáj egy csomó mindent végigkóstolni, de az itt töltött két nap arra sem volt elegendő, hogy kis adagokban végigkóstoljuk csak a leghíresebb specialitásokat.
A penang laksa (egy fűszeres tésztaleves) és az ais kacang azért megvolt. Ez utóbbi leírva borzasztóan hangzik, mert kondenzált tejjel leöntött zúzott jeget tartalmaz, amit csemegekukoricával, vörösbabbal és zselékockákkal tálalnak, az íze viszont nagyon finom.
Ha visszatérünk Penang-ba, akkor végigkóstolunk minden specialitást. Majd ügyelek arra, hogy ne Kambodzsából érkezzek, háborgó gyomorral.