Utazás
Csoda történt! Alig egy órás késéssel indult a busz, és az egész távon (300-400 km) csak kb. 3 órát késett!
A szállással is nagy szerencsénk volt. A foglaláskor megnéztük az értékeléseket, és csak negatívak voltak (kicsi, koszos, ablaktalan lyuk), de ugye az elv az elv, mindig a legolcsóbb ajánlatot foglaljuk le. Ehhez képest a mi szobánk tágas volt, tök jó kilátással. Aztán rájöttünk, hogy valószínűleg azért, mert dohányzó szobát kértünk, és annak szükségszerűen vannak ablakai. Tisztának ugyan nem nevezném, de az egész várost elárasztó elképesztő mocskot látva egy ÁNTSZ által hitelesített kórházi szobának tűnt.
Első benyomás: aki utazási iroda által szervezett krétai nyaralásokhoz van szokva, az ne jöjjön ide. Aki az utazásai során egy gyökeresen más kultúrába szeretne nyakig belemerülni, annak ajánlom, de 10 percenként használjon kézfertőtlenítőt, és hacsak nem olyan a gyomra, hogy a rozsdás szöget is megemészti, akkor ne egyen semmit. Utcai árustól valami felismerhetetlen dolgot végképp ne. Három nap alatt meg lehet nézni a várost, addig ki lehet bírni kekszen.
Idefelé az úton egy Siem Reap-ban vásárolt könyvet olvastam, a First They Killed My Father-t. Egy ma Amerikában élő nő írta (Loung Ung), aki 5 éves korában, a Khmer Rouge hatalomátvétele után munkatáborba került, a rezsim bukásáig ott maradt, majd évekig egy thai menekülttáborban várta, hogy valaki Amerikából örökbe fogadja.
Egy kisgyerek szemszögéből írja le a Pol Pot-rezsim munkatáborait, az éhezést, azt, hogy a szüleit kivégezték, a bátyját félholtra verték, mert kukoricát lopott, a nővére meghalt kolerában, a kishúga éhenhalt, és még számtalan embert látott éhenhalni vagy megbolondulni az éhségtől.
A könyvet olvasva szinte szégyelltem magam, hogy mi folyton kesergünk a 20. századi történelmünkön, pedig eddig azt hittem, hogy annál viharvertebbet nem nagyon lehet elképzelni.
A rezsim négy éve alatt (1975-1979) a lakosság 1/3-a halt meg munkatáborokban vagy kivégzés által.
Ez adta meg az alaphangulatot Phnom Penh-hez, a fővároshoz, ahonnan alig 37 évvel ezelőtt evakuálták és küldték munkatáborba a teljes lakosságot.
A khmerek - a kambodzsaiak - viszont kedves, szerény emberek, és mindig mosolyognak. Amikor mi arra panaszkodunk, hogy Magyarország milyen rossz, magas a törlesztőrészlet, nem fizetik meg a munkánkat, stb, akkor érdemes lenne ezeknek az embereknek a történetét meghallgatni, és megkérdezni, hogy mégis hogy lehet az, hogy folyton vidámak, és boldognak tűnnek.
Első nap
A várost nyomornegyedek szegélyezik, ahol minden szürke, mert belepi a vastag por. A városközpontban minden utcasarkon hatalmas szemétdomb áll, de a királyi palota, a templomok környéke és Tonlé Sap partja szépen rendben van tartva.
A királyi palota
A palota épületegyüttese:
Az Ezüst Pagoda (a padlóját színezüst járólapok borítják, innen a név)
Sztúpa a palota területén:
Megnéztük még a folyóparti sétányt, ahol a Mekong összeér a Tonle Sap-pal, a Nemzeti Múzeum gazdag gyűjteményét, de csak sietve, mert rosszul éreztem magam.
Ebédre ugyanis valami kambodzsai specialitást akartunk. Elmentünk egy étterembe, ami a sült tarantuláról híres. Az étlap megtekintése nélkül azt rendeltünk, de sajnos elfogyott, ezért megkértük a pincért, hogy ajánljon valamit. A vicces nevű amokot (ami egy kókusztejes halcurry) már ismertük, ezért prahokot rendeltünk.
Ha van valaki, aki ezt olvassa, a lehető legnyomatékosabban felhívom a figyelmét, hogyha eljut Kambodzsába, semmilyen körülmények közt ne kóstolja meg a prahok nevű ételt.
Maga az étel tkp. rothasztott halból készült paszta, de nem írom le, hogy milyen íze van, mert egyeseket már attól kiverne a víz. Komolyan, amióta elkezdtem írni ezt a pár sort, és a prahokra gondolok, öklendezem, és többször mentem ki friss levegőt szívni, hogy visszafojtsam a hányingerem.
Rettenetesen éreztem magam, nem bírtam tartani magam hazáig, és - szégyen, nem szégyen, leírom - sugárban lehánytam egy szemétdombot, mintha az nem lett volna magától is elég szép.
Mire mindent kiadtam magamból, már éjszaka volt. Ekkor elkezdett gyötörni a szomjúság, megittam az összes vizünket, de nem volt elég, és borzasztóan kívántam valami üdítőitalt, ezért leküldtem az ekkor már alvó barátomat, hogy sürgősen kerítsen valamit. Szegénykém felöltözött, és elbaktatott valamerre, ahol az éjjel-nappali üzleteket sejtette. (Phnom Penh-ben, ebben az éjszakai életéről híres, fejlett megapoliszban.) Kb. 2 km múlva talált is egyet, és visszatért vagy 6 liter innivalóval, ami reggelig már kitartott.
Ekkorra már biztos voltam benne, hogy a prahok nemcsak undorító, hanem toxikus is. Mert mennyit ehettem belőle? Belemártottam a pasztába egy zellerszárat, a számba tettem, majd azonnal kiköptem. Az van legalább 20 prahokmolekula. Ha ilyen mennyiség így elbánt velem, akkor ez egy igen erős méreg.
Második nap
Béreltünk egy tuktukot egész napra, és megnéztük a genocídium múzeumot és a "Gyilkos Mezőt", de nem vittük a superman-köpenyt, egyszerűen nem tűnt illendőnek ezeken a helyeken idétlenkedni.
A Tuol Sleng Genocídium Múzeum valaha iskolaépület volt, majd a vörös khmerek a hatalomátvétel után börtönné alakították. A rezsim bukásakor nyilván próbálták megsemmisíteni a bizonyítékokat, de ma is láthatók a börtöncellák, a kínzókamrák, az udvaron az akasztófa.
Az akasztófa mellett a következő szabályokat lehet olvasni khmer, francia és angol nyelven:
- 1. You must answer accordingly to my question. Don’t turn them away.
- 2. Don’t try to hide the facts by making pretexts this and that, you are strictly prohibited to contest me.
- 3. Don’t be a fool for you are a chap who dare to thwart the revolution.
- 4. You must immediately answer my questions without wasting time to reflect.
- 5. Don’t tell me either about your immoralities or the essence of the revolution.
- 6. While getting lashes or electrification you must not cry at all.
- 7. Do nothing, sit still and wait for my orders. If there is no order, keep quiet. When I ask you to do something, you must do it right away without protesting.
- 8. Don’t make pretext about Kampuchea Krom in order to hide your secret or traitor.
- 9. If you don’t follow all the above rules, you shall get many lashes of electric wire.
- 10. If you disobey any point of my regulations you shall get either ten lashes or five shocks of electric discharge.
forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Tuol_Sleng_Genocide_Museum
A Choeung Ek "Gyilkos Mező" egyike a Kambodzsa területén található kivégzőhelyszíneknek és tömegsíroknak.
Ma a gyilkos mező egy szép liget, közepén kis tavacskával. A bejáratnál mindenki kap egy lejátszót, fülhallgatóval, így séta közben végighallgatjuk a hely történetét. Tömegsírokon, vérmezőkön keresztül vezet az utunk, meghallgatjuk néhány túlélőnek a beszámolóját, megállunk egy fánál, amelyhez a gyerekeket csapkodták, hogy spóroljanak a tölténnyel. Az utolsó állomás egy emlékmű, egy pagoda, amelyet több emelet magasan az áldozatok koponyái töltenek meg.
A látottak hatása alatt szótlanul térünk vissza a szállásra, a tegnapi gyomorrontás miatt kólát vacsorázom.
Holnap korán reggel indul a gépünk Malajziába.
