Az utunk végcélja Paphos volt, a város a sziget nyugati oldalán. Estére értünk a belvárosba, így egy nap alatt két világörökségi helyszínt láttunk.
A városban sétálva egy kicsit sajnáltunk, hogy nem itt töltöttük a szezont, mert ugyan Paphoson nincs olyan hosszú, szép, kékzászlós strand, mint a sziget másik oldalán, ez a rész viszont élhetőbbnek tűnik, vannak kulturális események, boltok, nem csak angol pubok és szuvenírshopok.
A szálláskeresés itt is megmutatta a ciprusiak karakterét. Indulás előtt meghatároztunk egy keretet, amennyit hajlandóak voltunk szállásra költeni. Úgy döntöttünk, ha legfeljebb azért az összegért nem találnánk szállást, akkor a kocsiban alszunk. Szereztünk egy várostérképet, és szisztematikusan elkezdtük végigjárni az azon szereplő 1 vagy 2 csillagos helyeket. Megyünk az elsőbe, zárva, második, nem találjuk, harmadik, már bezárt, negyedik, senki nem tud róla semmit, ötödik, nyitva. Bemegyünk, megkérdezzük az árat, 10 euróval több, mint, amit rászántunk. Egymásra nézünk, akkor ez ennyi volt, a keresgélést már unjuk, ma a kocsiban alszunk. A recepciós, látva, hogy a kijárat felé tartunk, bemond egy alacsonyabb árat, ami pont annyi, mint a keretünk.
- Na de ez az utolsó ajánlatom, ennél egy centtel sem kevesebb.
- Rendben, ha a reggeli és az internethasználat benne van, akkor maradunk.
Csak azért írom ezt le, mert így a szállás egy éjszakára két fővel, a kaja, plusz az autóbérlés két napra megvolt 60 euróból. Ezt Magyarországon ennyiért nem lehet megkapni, illetve ha valaki irodával jön Ciprusra, akkor biztos, hogy ennek a 3x-osát is kifizeti.
Reggel végigjártuk azokat a helyeket, amelyek miatt Paphos városa megkapta a kitüntető helyet az UNESCO híres listáján.
Az első két kép a kikötőben készült, a háttérben Paphos ikonikus erődítményével.
Innen egy rövid sétával lehet eljutni a tengerparti sétányon Kato Paphosba, ami tulajdonképpen egy múzeum, és egy nagy alapterületű régészeti feltárás.
Az antik település egyes részei elég jó állapotban fennmaradtak.
Kato Paphos mégis a szinte tökéletes állapotú antik padlómozaikjairól híres.
Miután bejártuk a helyszínt, és egy kicsit már bele is fáradtunk a romok és a mozaikok nézegetésébe, megláttuk a kerítésen túl az autót, amit még reggel, közvetlenül a szállodából való kicsekkolás után parkoltunk le a belváros szélén. Ezért úgy döntöttünk, hogy nem sétálunk vissza a kijáratig, hanem a kerítésen átmászva "megszöktünk", búcsút intettünk Paphosnak, és tovább folytattuk utunkat észak felé.
