Scilla egy kisváros a Messinai-szoros partján, Villa San Giovanni-tól északra. Nevének kiejtése: ’síla’, eredete pedig a latin: Scyla vagy görög Szkülla szóhoz köthető.
Így már azért ismerős, nem? A település a görög mitológia szörnyéről, Szkülláról kapta a nevét, akiről így ír a világirodalom első költője:
"Éles a hangja, akárcsak a mostszületett kutyakölykök
hangja, de ő maga roppant szörny; nem örülne, ki látná
őt, még isten sem, közelébe ha érne az útján.
Lába tizenkettő, levegőben leng valamennyi,
hat hosszú nyaka van, mindegyiken egy riadalmas
fej nőtt, és a fejekből három sor foga rémít,
sűrü, tömött agyarak, tele éjszinü szörnyü halállal.
Teste pedig bent áll, derekáig, az öblös üregben,
csakhogy a rémes nyílásból a fejek kihajolnak.
S ő ott, szikláját körültapogatva halászgat
delphint, tenger ebét, de nagyobb víziszörnyet is olykor,
melyből rengeteget táplál zajos Amphitríté.
És nem tud dicsekedni hajós soha, hogy tovasiklott
sértetlen mellette: de hat feje húz ki hat embert
mindig hirtelenűl a sötétkékorru hajóból."
Szkülla leírása Homérosz Odüsszeiájában (Devecseri Gábor fordítása)
A történethez hozzátartozik, hogy Szküllával szemben, a szoros túloldalán tanyázott Kharübdisz, egy másik tengeri szörny, így ha a hajósok el akarták kerülni az egyiket, kénytelenek voltak a másik szörnyhöz közelebb hajózni. Útja során Odüsszeusz is átkelt a szoroson, és Kharübdiszt ugyan elkerülte, de Szkülla elragadta hat társát.
A Kharübdisz helységnév is létezik a szoros túlodalán, de nehogy azt higgye valaki, hogy az olaszok kiejtenének vagy leírnának egy ilyen bonyolult szót; így ahogy az optikából ottica, az Alexandrából meg Alessandra lett, a nyelvtörő-szerű szó Cariddi-vé vált a mássalhangzótorlódás-fóbiás olaszok ajkán.
A történet persze legenda, egy másik változat szerint a két szörny lakhelye inkább Görögországban lehet a Cape Skilla-nál. A görög helyszínen még nem voltam, de tény, hogy Scillánál nem hallani a szönyeteg sivító hangját, csak kalábriai dialektusban üvöltöző társalgó helyieket, tizenkettő és hatfejű szörnyetegek sem gyakran fordulnak meg errefelé, ha áll is valaki a vízben, akkor azok maximum halászok, és eddig még a hajók is sértetlenül áthaladtak a szoroson (a Costa Crociere óceánjárója is egy kicsit északabbra süllyedt el.
A képen látszik a szikla, mely a túlparthoz való közelsége miatt a legenda terjedésének kiindulópontja lehetett.
A szikla, és a tetején lévő erőd, közelebbről:
Ide beszúrok még egy képet, ami a Scilla és Villa San Giovanni közötti Costa Violánál készült.
Ez utóbbi pedig onnan kapta a nevét, hogy a tenger vize itt nem kék, türkiz vagy zöld, hanem állítólag lila. Hááááát, ezt én nem tapasztaltam, de nyáron még nem is voltam ezen a környéken. Ekkor a képeken látható strandok benépesülnek, és nyilván nincs szükség a kárómintás pulóverre sem.
Same in English: katt a linkre.
