Az utóbbi fél évben nem posztoltam, de nem is jártunk sehol sem. Cipruson ugyan turistaszezon volt, de mi nem turistaként, hanem szállodaipari melósként tartózkodtunk itt, így nemhogy a szigeten nem volt időnk utazgatni, de még arra sem, hogy megmártózzunk a tengerben a lakásunktól 5 percre lévő tengerparton. Sok volt egy kicsit ez a 6 hónapi nonstop munka, meg sok volt a meleg is. Én szeretem a jó időt, de amikor két hónapig még éjszaka sem megy le 30 fok alá a hőmérséklet, az azért szokatlan. De most már vége, nem rohadunk meg a melegtől, és összegyűjtöttük annyi pénzt, hogy el tudunk menni egy hosszabb vakációra egy kicsit messzebbre, de előtte még bepótoljuk a lemaradást, és körülnézünk a szigeten.
Első utunk Famagustára vezetett, amely lakóhelyünktől, Protarastól kb.15 km-re van, de már a török részen, ezért nem lehet csak úgy kirándulgatni arrafelé, vagy tömegközlekedési eszközökkel odautazni. Arra van lehetőség, hogy szervezett úttal vagy autóval látogassuk el Famagustára. Mire azonban nekünk időnk lett arra, hogy kirándulgassunk, már bezártak az utazási irodák, így maradt az egyéni utazás, szerencsére egy kedves walesi bácsi felajánlotta, hogy elvisz minket.
Famagusta arról híres, hogy a török megszállás előtt ez volt Cipruson a legnépszerűbb tengerparti üdülőhely, azonban ekkor az itteni lakosok elmenekültek innen, elhurcolták őket, vagy rejtélyes módon eltűntek, és sokukról a mai napig nem tud senki semmit. Maga a város teljesen elnéptelenedett, szellemvárossá vált, jelenleg katonai erők állomásoznak itt, és senki nem léphet be a területére, sem görögök, sem törökök, sem más civilek. A várost kívülről egy kerítés veszi körül, ahol fegyveres őrök vigyázó tekintetétől kísérve lehet egy pillantást venni a hosszú, aranyhomokos tengerpartra, és a többszáz üresen kongó, romba dőlő, de valaha pompás épületre, luxusszállodákra, iskolákra és templomokra.
Az első kép egy rövid tengerparti szakaszon készült, amely mellett ma is található egy működő szálloda és lakóépületek, erre a szakaszra ma is be lehet lépni, mögöttem azonban a kerítésen túl láthatók a szellemváros legszélső épületei.
A második kép nagyobb látószögű, a kép hátterében kivehető a szállodák hosszú sora, nem túl jó minőségben persze, mert a földnyelven túl tilos a belépés és a fényképezés.
További ciprusi történetekért: kattints ide.
