Utunkat tovább folytatva eltávolodtunk a tengerparttól, és a sziget belseje felé tartottunk.
Kihalt szerpentineken, elhagyott falvakon és titkos katonai támaszpontokon keresztül eljutottunk a Troodos-hegységbe. Útközben alig láttunk embert, kb. félóránként jött szembe valaki. Egyrészt azért, mert Limassolból vagy Nicosiából rövidebb és biztonságosabb úton lehet ide eljutni. Ha mondjuk nekem kellett volna egy jobbkormányos autóval a hajtűkanyarokban manőverezni, 500 méteren belül egy szakadékban végeztük volna. Másrészt azért, mert ahogy már említettem, igencsak a szezon végén jártunk. Egyébként a helyszín nemcsak a turisták körében népszerű, hanem a helyiek is szívesen járnak ide kirándulni, amikor a hideg klímájú vagy kontinetális országokban élő emberek számára érthetetlen módon megunják a tengerpartot, azaz azt a sok vizet és a meleget.
A hegység egyik legnépszerűbb látnivalója a Kykkos kolostor, ahol betekintést nyerhetünk az ortodox szerzetesek mindennapjaiba, és meg lehet vásárolni az általuk készített borokat és zivaniát (jellegzetes ciprusi szeszesital, grappaféleség).
A monostor többször leégett történelme során, látogatásunk során egyes részei teljesen jó állapotban voltak, más részein felújítás folyt.
Az épület falait, illetve a monostor területén található kápolnát gazdag ikonosztáz díszíti, a leghíresebb Szűz Mária képmása, amit folyamatosan letakarva tartanak, ugyanis a hiedelem szerint megvakul, aki azt megpillantja.
