Elkészültek az első képek a lepellel, ott, ahol a hős lovagom lakik, az Óperenciás-tenger partján. Na jó, a viccet félretéve, ha az előzőekből esetleg nem lett volna világos: elköltöztem Magyarországról, ahol tanárként dolgoztam, és a búcsúztatómon az osztályomból egy fiú megajándékozott egy Superman-köpennyel, ami tulajdonképpen egy lepedő, rajta az osztály tagjainak az aláírásával. Ezt, és ehhez hasonló jelmezeket viseltek a gyerekek a kopaszavatójukon, és amikor eljöttem, nekem adták. Ugyanakkor megígértették velem azt, hogy mikor megérkezem oda, ahová megyek, végigsétálok az utcán a köpenyt viselve, és ezt fényképekkel dokumentáljuk. Az a hely, ahová érkeztem, az a kedvesem lakhelye: Villa San Giovanni. Ez az kisváros Dél-Olaszországban, Calabria tartományban található. Egyszerűbben: Olaszország olyan, mint egy csizma, az megvan. Na, Villa San Giovanni pontosan a csizma orrában található. Itt csak pár kilométer tengerszoros választja el az olasz szárazföldet és Szicíliát. Egészen pontosan két torony (ún. pilone) található a két oldalon, és ezek jelölik ki azt a helyet, ahol a legkisebb a távolság.
A fényképen látszik is a piros-fehér torony a túlparton, ebből tehát van mégegy, közel ahhoz a helyhez, ahol a kép készült.
A képen kivehető néhány ház a túlparton, ez a szicíliai Messina, az előtte lévő víztömeg pedig a városról kapta a nevét, ez a Messinai-szoros. Itt találkozik egyébként a Ión- és a Tirrén-tenger, éppen ezért fontos hely többek között a halászat szempontjából. Ha a kardhalak ugyanis Máltán vagy Észak-Afrika partjainál elhatározzák például hogy elég a pitából, és Nápolyban akarnak pizzát enni, akkor erre kell hogy vezessen az útjuk. Itt aztán belekóstolnak Peppe vaníliás etetőanyagába, és végül ők maguk végzik egy pizza tetején. A kardhalon, meg egyéb állatokon kívül, amik sok olívaolajjal leöntve ínyencségnek számítanak, egyéb egzotikus élőlényeket is lehet itt találni. Épp a Messinai-szoros stratégiai elhelyezkedésének köszönhetően előfordul, hogy erre téved egy delfin- vagy egy bálnaraj, sőt, mivel hajók is sűrűn járnak errefelé, láttam már partra vetett bálnát is (az a fekete-fehér állat, mint a Free Willy-ben), amit valószínűleg egy hajócsavar belezett ki. (Ez biztos szörnyű olvasni, de látni meg szagolni még szörnyűbb volt.)
A városka fontos még amiatt, hogy a kompok Szicíliába innen indulnak, ezért minden utazó itt halad keresztül. Az itt lakók fájdalmára azonban ezen kívül nincs itt semmi egyéb, nincs munkalehetőség, úgyhogy a fiatalok igyekeznek lelépni innen, amint lehet.
Külső szemlélőként azonban hangulatos kisváros, van tengerparti templom, ahogy a kép is mutatja.
Nincs azonban római rom meg hangulatos sikátorok, mint ahogy azt Olaszországról elképzelnénk, de az itt lakók szolgálnak annyi meglepetéssel, hogy az elég egy kultúrsokkhoz.
- Miért kell sziesztázni télen, amikor nincs dögmeleg napközben, azaz miért nem lehet semmit sem elintézni du. 1-től 4-ig? Azért, mert az nem szieszta, hanem ebédszünet, amikor hazamegy mindenki, és együtt ebédel a család. Igen, a család az nagyon fontos, és igen, ez nagyon teszik.
- Miért nincs dögmeleg, ha ennyire délen vagyunk? Mert tél van, ami azt jelenti itt, hogy 8 és 20 fok közt mozog a hőmérséklet.
- Miért nincs központi fűtés, ha odakint ilyen idő van? Mert csak. Mert arra a két téli hónapra nem terveztek fűtést a házakba. Bent hidegebb van, mint kint, jól fel kell öltözni.
- Miért nem esztek levest? Mert a pasta az első fogás.
- Miért használtok eldobható tányérokat minden étkezésnél? Hogy ne kelljen mosogatni.
- Miért iszik mindenki csak egy korty bort az étkezéseknél? Mert csak az íze miatt isszuk.
- Miért van minden sarkon egy bár, ha senki sem iszik alkoholt? Mert mindenki csak kávézni jár oda. Viszont kávézni mindenki jár. Mindig.
- Mielőtt hazamegyünk enni, miért megyünk el enni egy bárba? Mert nálunk ez az aperitivo.
- Miért a felezővonalon mész? Ööö..
- Miért állsz meg az út közepén, és teszed ki a vészvillogót, ha csak beugrasz egy kávéra? Ööö...
- Miért viselsz éjszaka is napszemüveget? Öööö..
- Miért nem próbáltok érveket felhozni egy vita során, miért annak van igaza, aki a leghangosabban üvölt? MERT EZT ÍGY SZOKTUK!!!!!
Stb.
Hát igen, mindig lesznek olyan szokások, amelyekkel valószínűleg soha sem fogok azonosulni, viszont itt van a barátom családja, akik az első pillanattól kezdve befogadtak engem. Valószínű, hogy a vitákban egy darabig még alulmaradok, mert nem ordítok még elég hangosan, viszont már elég jól megértetem magam, és meg is értek sok mindent, néha már akkor is, ha a köznyelvről átkapcsolnak nyelvjárásra. Ezt általában egy mondaton belül is megteszik, és ami azért remek, mert az anyanyelvjárásuk (a calabrese) nagyon elüt az olasztól, olyannyira, hogy egyes nyelvészek külön nyelvnek tekintik.
Villa San Giovanniban történt velem az is, hogy majdnem elhittem, ami az Agykontroll meg a Titok című könyvekben van leírva. A művek szerzői és hívői azt vallják, hogy amire az életünkben vágyunk, azt vizualizálnunk kell, koncentrálnunk kell rá, erősen kell akarni, és akkor minden vágyunkat elérhetjük. (Most nagyon leegyszerűsítve.) Én meg egyszer még Andalúziában voltam elájulva a táj szépségétől, és mondtam a velem lévő barátnőmnek, hogy én egy pont ilyen helyen akarok élni, ahol a szárítóköteleket az erkélyen kívülre teszik, és végül is az utcán száradnak a ruhák. Ez annyira mediterrán. Ma Villa San Giovanni utcáin sétáltam, és felnéztem a fejem fölött száradó ruhákra, és rádöbbentem, hogy mennyire szerencsés vagyok.
