Most egy kicsit keletebbről jelentkezem, meg délebbről is, egészen pontosan a 35. szélességi fokról, Ciprus délkeleti csücskéről, a Cape Greko-ról vagy egy kicsit görögösebben a Cavo Greko-ról (még görögösebben: Καυο Γκρεκο.)
Ide tettük át a székhelyünket, egyik mediterrán vidékről a másikra, mert Olaszországban nagyon nehéz munkát találni – nekem egyáltalán nem sikerült –Cipruson meg a turistaszezonban igen könnyű – én kb. 2 óra alatt találtam. Most tehát itt élünk, itt próbálunk beilleszkedni, itt próbáljuk kiismerni a helyi szokásokat, illetve megtanulni a nyelvet; ezért írtam ki feljebb tudálékosan görög karakterekkel a hely nevét.
Első látásra nagyon hasonlít Kalábriára, és ezt nemcsak én mondom, hanem a velem lévő kalábriai is. Ez persze nem véletlen, hisz mindkettő helynek igen erős (Ciprusnak erősebb) görög gyökerei vannak. Az emberek egyforma lazaságánál és a két hely növényvilágának nyilvánvaló hasonlóságánál számomra érdekesebb a kommunikáció és az emberek hozzáállásának egyformasága. A nemleges válasz kifejezésére például mindkét helyen csak csettintenek a nyelvükkel, olyasformán, mint amikor mi ingerülten ciccegünk. A ciprusival beszélgetve mindenki azt veszi először észre, hogy minden második szavuk az, hogy taxi vagy daxi. Aztán rájövünk, hogy senki sem akarja a szolgáltatását ránksózni, ők egyszerűen csak így ejtik ki a görög en taxi ’minden rendben’ kifejezést. Aztán egy idő után az azt vesszük észre, hogy már kötőszó helyett is minden helyzetben mi is daxizunk. Olyan ez, mint az olaszoknál a „non ti preoccupare”, azaz ne aggódj, de fordíthatjuk ezt kontextustól függően „jóvanazúgy’-nak, „lesz@rom”-nak, „na, nem baj”-nak, „jóvanmá’”-nak, stb. A daxizás meg a ciccegés annyira mindennapos és fontos, hogy állandóan azt ismételgetem az első időkben, hogy könnyebben befogadjanak a helyiek.
A városka, ahol élünk, Protaras, egy üdülőhely gyönyörű, kékzászlós tengerparttal, sétálóutcával, szuvenírboltokkal, szállodákkal, éttermekkel, bárokkal. Innen egy pár kilométerre található Agia Napa, amit szintén a fenti szavakkal tudnék jellemezni, azonban ez jóval híresebb és nagyobb Protarasnál. Kettejük között található a 101-es és 102-es busz útvonalán Cavo Greko, ami egy természetvédelmi terület.
A helyekhez való közelsége miatt gyakran látogatják a non-stop italozásban megfáradt orosz és brit turisták.
A hely egyik fő látványossága a természetes hídként emlegetett furcsa kőképződmény.
Cavo Greko stratégiai helyzete miatt egy brit támaszpont is található itt, ahhoz tartoznak a képen látható magas oszlopok, de hogy mik ezek tulajdonképpen, azt nem tudom, mert civilek ezt a támaszpontot nem közelíthetik meg.
Ez tehát azt jelenti, hogy a fokra, a sziget görög részének legdélkeletibb pontjára nem lehet eljutni, de enélkül is magas lehet az adrenalinszintünk a nyaktörő sziklákon mászkálva.
