Itt járt csudalány

Mindenhova magammal viszem az Superman-köpenyemet, és valahogy mindig lefényképeznek Superman-pózban.

Damnoen Saduak, Thaiföld

2012.11.17. 00:09 lesson

A név Thaiföld egyik úszó piacát takarja, ami Bangkoktól kb. 100 kilométerre található. Valaha fontos szerepet töltött be, ma már inkább csak turisztikai attrakcióként szolgál.

Ide úgy jutottunk el, hogy befizettünk egy kirándulásra a hostelhez közeli 865 utazási iroda egyikében, és reggel a szállásuk elé jött a minibusz, és délután oda vitt vissza.

Az úszó piacon reggelente több száz keskeny, lapos csónak indul útjára, hogy a szintén csónakkal közlekedő vásárlóknak kínálják portékájukat. Az árusok színes ruhában, nagy szalmakalappal a fejükön, fel-alá evezve kínálják az áruikat, általában friss gyümölcsöt és zöldséget, szuveníreket és frissen sütött ételeket.

A kirándulás tartalmazott egy motorcsónakos utat, amelynek során körülvittek minket a piachhoz közeli faluban, így betekintést nyerhettünk a cölöpházakban lakó emberek életébe. Láttunk egy nénit, aki a háza előtt "sepregetett", azaz összegyűjtötte a szemetet meg a hínárt a vízből egy célszerszámmal, és megtekintettük az itteniek jellegzetes háziállatát, a csatornaparton sütkérező krokodilt is.

kDSC01981 copia.jpg

kDSC01973 copia.jpg

 


Nagyobb térképre váltás

Szólj hozzá!

Címkék: látnivalók Thaiföld Délkelet-Ázsia

Bangkok, Thaiföld

2012.11.14. 22:44 lesson

Elkezdődött. A féléves folyamatos munka meghozta a gyümölcsét, elindultunk a héthetes délkelet-ázsiai utunkra.

Nem mondanám, hogy agyonkészültük magunkat. Kb. 2 hónappal ezelőtt vált világossá, hogy megengedhetünk magunknak egy hosszabb nyaralást. Ekkor még csak annyit tudtunk, hogy utazási irodával nem megyünk sehová, hanem magunknak szervezünk meg mindent, és hogy egyenesen Ciprusról megyünk.

Először is el kellett dönteni, hogy hová. Nekem a régi álmom India volt, az uramnak Dél-Amerika. Megnéztük a repülőjegyet árát: Dél-Amerikába igen húzósak az árak, és ráadásul útba esik Olaszország vagy Magyarország, úgyhogy ezt a lehetőséget kilőttük.

India: a jegyárak viszonylag barátságosabbak, de előre leszervezett vízum kell. Hogy kérjünk vízumot egy olyan országban, ami egyikünknek sem a hazája, és még ha a nagykövetségen el is lehetne intézni, nem tudjuk elkérni magunkat a munkahelyünkről? Ez is kilőve.

Ekkor egy Cipruson élő magyar ismerősünk javasolta, hogyha Indiába nem is, Indokínába viszonylag könnyedén el lehet jutni, ő is volt már, és mindent a neten, illetve a Lonely Planet útikönyvre támaszkodva intézett el.

Így mi is megvettük a Southeast Asia on a Shoestring című ebookot, és elkezdtünk szervezkedni.

Az útikönyv szerint érdemes egy ilyen út szervezésére kb. egy évet szánni, nekünk volt 2 hónapunk egy idegen országban, ahol elég nehézkes internetezni, és ahol gyakorlatilag nincs szabadidőnk, mert annyit dolgozunk.

A következő lépés az volt, hogy eldöntsük, mely országokba megyünk. Ez viszonylag egyszerű volt, mert olyan országokat kellett választani, ahová vagy nem kell vízum, vagy a határon, a belépéskor be lehet szerezni. Így maradt Thaiföld, Kambodzsa, Malajzia, Indonézia és Szingapúr.

Megvettük a repülőjegyet az odaútra a jordán légitársaságnál Ciprusról Thaiföldre, illetve a visszaútra Szingapúrból Rijádon keresztül Rómába a Saudi Airlines-nál.

Ezután kidolgoztunk egy részletesebb útitervet, napra lebontva, hogy az egyes országokban mely városokba látogatunk el, de úgy döntöttünk, hogy szállást majd az adott helyre érkezve szerzünk, (csak Bangkokban, Gili Airban és Szingapúrban foglaltunk előre szállást), és az országon belüli utazást is a helyszínen intézzük el. Délkelet-Ázsiában persze hatalmas távolságok vannak, így megvettünk néhány repülőjegyet is előre: Chiang Mai – Phuket (Thaiföld északi és déli része), Phnom Penh – Kuala Lumpur (Kambodzsa és Malajzia közt), Kuala Lumpur – Jogjakarta (Malajzia és Indonézia közt), Bali – Szingapúr (Indonéziából vissza nyugat felé). Ezeket a jegyeket az AirAsia-nál szereztük be.

Utána beadattuk a szükséges védőoltásokat (Hepatitis A és hastífusz), persze egy idegen országban ez megint nem volt annyira egyszerű, és az indulás előtt két héttel elkezdtük szedni a malária elleni gyógyszert is.

Vásároltunk is néhány szükséges dolgot (pl. övtáskát, esőkabátot, gyógyszereket), persze szabadidő hiányában mindegyik egy külön kaland volt.

A szüleink az indulás előtt kb. egy hónappal meglátogattak, így az értékesebb dolgainkat bőröndöstül hazaküldtük velünk.

A megmaradt munkaruhákat, könyveinket indulás előtt elajándékoztuk, így a végére két hátizsáknyi cucc maradt, a hálózsákok, egy hétre elegendő ruha és az irataink.

November 12-én reggel átadtuk a teljesen kiürített lakás kulcsát a háziúrnak, és magunk mögött hagytuk az ekkorra már teljesen kiürült üdülőhelyet, ami fél évig az otthonunk volt.

Az út

A repülőnk Larnacából indult Bangkokba, ammani átszállással. A Royal Jordanian társaság 10-es skálán 10 pontot kap, nemcsak azért, mert mi turistaosztályon és fapados utazásokon szocializálódtunk, és ahhoz képest nagyon kényelmes volt az utazás (nagyok a székek, jó a kaja, az in-flight entertainment változatos), hanem azért is, mert a kb. nyolcórás megálló idejére egy négycsillagos szállóban helyeztek el, ahol kaptunk egy bőséges büfévacsorát, mindez persze benne volt a jegy árában.

Másnap értünk Bangkokba, számunkra a reggeli órákban, azonban az időeltolódás miatt ekkor itt már délután volt.

A vízumügyintézés a reptéren nagyon egyszerű volt, csak egy papírt kellett kitölteni, és nem kellett fizetni érte.

Sok sokk

A terminálban jött az első meglepetés: a büfében egy szendvics vagy egy kávé 20 – 30 bath. (Kb. 200 forint- a repülőtéren!)

A terminálból kilépve jött a döbbenet: hosszúnadrágban és pulóverben utaztunk, itt meg minimum 150 fok van 99 %-os páratartalom mellett.

A repülőtéri buszból kiszállva a belvárosban pedig jött a sokk. A Victory Monumentnél szálltunk ki, ami egy emlékmű egy kb. 2 kilométer kerületű körforgalom közepén. A körfogalomban össze-vissza száguldoznak a tuktukok, a motorosok, az autók, és a buszok, a lámpákat, a táblákat és az útburkolati jeleket teljesen figyelmen kívül hagyva. A járdán nem lehet közlekedni, mert tele van árusokkal, és turisták meg egyenruhás helyiek tömegei lavíroznak köztük. A járda szélén kb. tíz méterenként egy-egy buszmegálló, látszólag teljesen véletlenszerűen kiválasztott járatszámokkal, mondjuk az egyiknél megáll a 22-es, a 46-os, 55-ös, 74-es, 89-es és a 102-es busz, néhány méterrel odébb a 18-as, 34-es, 67-es, 72-es, 97-es, és így tovább. Aztán kiderül, hogy ha jön is valamelyik busz, akkor az nem áll ám meg a kijelölt megállóban, ugyanis a forgalom kellős közepén álldogál egypár egyenruhás valaki, akik sípolnak, és integetnek, és egy zseblámpával világítják meg a buszsofőröknek azokat a helyeket, ahol meg lehet állni. Szóval ha arra téved egy busz, akkor az egyenruhás egyén keres neki egy helyet, odairányítja, majd integet az utasoknak, hogy rohanjanak oda a tuktukokat meg motorosokat kerülgetve a körforgalomba a buszhoz.

Kb. egyórás várakozás után jött is a buszunk, és élve feljutottunk rá, és további egy órán keresztül araszolva a legendás bangkoki dugóban meg is érkeztünk a busz végállomásáig.

A buszon útbaigazítottak, hogy merre kell menni, így a sikátorokban és utcai árusok közti további félórás vonszolódás után meg is érkeztünk a szállásunkra.

Ezt még indulás előtt lefoglaltuk a neten, megérkezve Bangkokba azonban kiderült, hogyha nem is lett volna szállásunk, akkor kb. 2 másodperc alatt találtunk volna, hiszen egymást érik a hostelek és az utazási irodák.

A szállásunk is elég sokkoló volt: egy kis szoba, két ággyal, egy polccal, és egy ventilátorral felszerelve, és kb. 180 centiméteres magasságig gipszkarton falakkal, afölött pedig egy szúnyoghálóval elválasztva a szomszédos szobáktól.

A fürdőszoba természetesen közös, két helyiség van emeletenként, mindegyikben egy hideg vizes zuhany, ami alatt nem zuhanytálca, hanem a WC-kagyló található. Így zuhanyzás közben a WC-t is kitakarítjuk, ezzel a személyzetnek már nem kell bajlódnia, illetve a zuhany alatti pisilés is létjogosultságot nyer. A falból kiáll egy ugyancsak hideg vizes csap is, alatta egy vízzel teli tartály, tartályban pedig egy edény, ami arra való, hogy leöntsük vele a WC-t, így a nehézkes lehúzással sem kell az időnket vesztegetni. A tartályban lévő víz egy másik célt is szolgál, amire akkor jöttem rá, amikor a recepción hiába reklamáltam WC-papírért. Igen, Ázsiában a jobbkezünk evésre való, a ballal pedig vécézés után megmossuk magunkat.

Ezek után muszáj volt meginni egy sört, úgyhogy lementünk körülnézni a híres Khao San Road-ra.

Na, ez az a hely, amit látni kell, mert elmesélni nem lehet. Egy forgatag, turisták hömpölygő tömege, egymást érik a kocsmák, utazási irodák, utcai árusok, bűvészek, mutatványosok, koldusok. Vásárolhatsz itt ruhát, táskát, cipőt, szárongot, ékszert, pad thai-t, frissen facsart gyümölcsleveket, sört, koktélt, fagylaltot, friss kókuszdiót, grillezett húsokat, tengeri herkentyűket, sült bogarakat, hamis DVD-ket, iPhone-t, órákat, útlevelet, személyi igazolványt, vízumot, világ körüli utat, ördöglakatot, Hello Kitty-s és Gangnam Style-os mobiltokot, pólót, pendrive-ot, élő állatot, döglött kígyót, nőket, férfiakat, ladyboyokat. És mindezt fillérekért!!

Kb. 2 euróból degeszre ettük magunkat pad thai-jal és nyárson sült polippal, hússal, mindenfélével, kipróbáltuk a sült tücsköt (vagy szöcskét) és selyemhernyót, a kókusztejet és persze a Singha sört.

Egyedül a sör az, ami nem jelentősen olcsóbb, mint Európában.

Legalább 15-ször végigsétáltunk az utcán, mire úgy véltünk, hogy egy napra már eleget láttunk, és ideje kipihenni az utazás és az időeltolódás fáradalmait.

Annyira el voltunk foglalva a nézelődésben, hogy egyszerűen elfelejtettünk csudalányos képeket csinálni.

Városnézés

Másnap viszont bepótoltuk a lemaradást, amikor csatlakoztunk a szájtátó tömegekhez a Grand Palace-ban.

Grand Palace

A valaha a monarchia rezidenciájaként szolgáló épületegyüttes a Chao Praya folyó partján fekszik, kb. 200 ezer négyzetméteres területen. A megnevezés ezért némileg félrevezető, mert nem egy palotát takar, hanem évszázadok alatt, több dinasztia uralkodása során felépült eklektikus stílusú és változatos funkciójú épületeket. A komplexum több kerületre oszlik, masszív falak veszik körül, és a kapujait  démonok őrzik.

kDSC01665 copia.jpg

 

Az itt található épületek közül talán a legismertebb a Wat Phra Kaew, azaz a Smaragd Buddha Temploma, ami valójában egy kápolna, és helyt ad a valójában jádekőből készült Buddha-szobornak. Bent természetesen nem lehet fényképezni, de meg lehet tekinteni a kb. fél méter magas szobrot, ami a lótuszülésben meditáló Buddhát ábrázolja, és amit az évszakoknak megfelelően különböző aranyruhákba szoktak öltöztetni. Három szett ruhája van: egy-egy a nyári, az esős és a hűvös évszakra. Mi a hosszú ruházatában láttuk, mert épp „hűvös” évszak van.

kDSC01758 copia.jpg

kDSC01736 copia.jpg

A Smaragd Buddha temploma közelében, az ún. Felső Teraszon találjuk a Phra Siratana Chedi-t, az aranyszínű sztúpát, a szent írásokat őrző Mondopot és a Királyi Pantheont. (A képen ezek egymás mögött láthatók.)

kDSC01672 copia.jpg

A sztúpák a buddhizmus jellegzetes, gazdag szimbolikájú építményei, amelyek általában szerzeteseknek vagy magának Buddhának az ereklyéit tartalmazzák. Legtöbbjük tömör, így csak kívülről lehet őket csodálni. A Felső Teraszon találhatót démonok "tartják", az alábbi képen ezeket látni.

kDSC01729 copia.jpg

 A palota területén világiasabb épületek is helyt kapnak, mint pl. a Dusit Maha Prasat trónterem.

 

kDSC01801 copia.jpg

A fentieken kívül találunk még itt (a teljesség igénye nélkül) galériát, múzeumot, villát, könyvtárat, mauzóleumot és királyi fogadótermet. Nagyon sok idő kellhet ahhoz, hogy ezeket valaki bejárja. Mi egy délelőttöt töltöttünk itt, ami arra volt elegendő, hogy a turisták özönét követve megnézzük a legnevezetesebb látnivalókat, és egy kicsit kisebb tömegben végigsétáljunk a múzeum néhány kiállítótermén, és lássunk több száz Buddha-szobrot.

 

Wat ez meg az

Ahogy a kijárat felé tartottunk, egyből megtaláltak az "utazásszervezők": prospektusokat lobogtató emberek, akik csak akkor, csak nekünk hatalmas kedvezménnyel városnéző túrákat szerveztek. Az útikönyvben is le volt írva, és a Grand Palace pénztáránál is külön felhívták mindenki figyelmét arra, hogy ne dőljenek be ezeknek az ajánlatoknak, mert mind nettó átverés. Addig-addig mondta a magáét az ember, hogy végül is ráálltunk arra, hogy elmegyünk a túrájára, ha szerez még két turistát, mert úgy olcsóbban kijövünk. Szerzett is egy német házaspárt, az asszony ott is nagyon vonakodott, de a férfi eldöntötte, hogy bele kell vágni mindannyiunknak, mert "no risk, no fun."

Így beszálltunk a vízitaxiba, és elkalauzoltak minket a folyón, a vízre épült lakóépületek közt, két másik híres bangkoki templomhoz, azaz wat-hoz.

Az első a Wat Arun (Hajnal Temploma) volt, ami a Grand Palace után a második leghíresebb épülete Bangkoknak, és ez nem véletlen, mert a templom közepén 80 méterre magasodó, és teljes felületén mozaikokkal, tükrökkel és porcelánvirágokkal díszített pagoda egyszerűen lenyűgöző. Extrém sportokat kedvelő turistáknak is ajánlott, mivel fel lehet mászni a pagodára egy olyan meredek lépcsőn, ami már szinte a talajjal merőlegesnek hat.

A központi építményt kisebbek is körülveszik, az egyik a képen látható.

 

kDSC01863 copia.jpg

A második templom, ahová elvittek, a Wat Pho volt, ami Bangkok legnagyobb és legrégibb temploma, és itt található az óriási méretű, arannyal bevont Fekvő Buddha.

Nemcsak a látnivalók, hanem az itt működő masszázsiskola is sok turistát vonz ide, akik jó bevételt biztosítanak a szerzeteseknek. Az egyik például leültetett magával szembe, a kezemre kötött egy karkötőt, és 10 baht ellenében megáldott.

kDSC01892 copia.jpg

 A városnéző utunk itt ért véget, olyan borzasztó nagy átverésnek nem lettünk áldozatai, nem adtak el, csak valószínű, hogy a két főre kifizetett kb. 10 eurónál jóval olcsóbban is megúsztuk volna, ha nem vagyunk ilyen zöldfülűek.

Este megint eszegettünk meg iszogattunk a Khao San Road-on, hogy elegendő energiát gyűjtsünk a városnézés folytatásához. 

 

Bangkok, második nap

Első állomásunk a Vimanmek Udvarház, az egykori királyi palota volt, ami ma múzeumként működik. Az egyszeri turista számára a felbecsülhetetlen értékű műtárgyaknál talán érdekesebb maga az épület, mivel ez a világ legnagyobb arany tíkfa kastélya, aminek építéséhez egyetlen szöget sem használtak fel. A Grand Palace-ba szóló belépő ide is érvényes, és ugyanolyan szigorú öltözködési előírások vannak itt is. Ezt mi nem tudtuk, úgyhogy a pénztárnál kénytelen voltunk venni két szárongot. Csóri, "szoknyát" viselő barátomon úgy röhögött a többi turista, mintha nem hallottak volna erről az előírásról.

kDSC02125 copia.jpg

Innen Jim Thompson házát mentünk megnézni, így a mai nap a "tíkfa udvarházakról" szólt, bár fogalmam sincs, hogy ez tulajdonképp mit jelent, meg ráadásul hülyén is hangzik.

Jim Thompson amerikai üzletember volt, aki sokat tett a thai selyemipar fejlesztéséért, mígnem rejtélyes módon eltűnt Malajziában. A Thaiföldön töltött évei során építtetett és berendezett magának egy jellegzetes thai házat. Ma a háza múzeum, ahol a turisták betekintést nyerhetnek az autentikus építészetbe és lakberendezésbe. 

kDSC02144 copia.jpg

 

A mai napot a modern városrészben plázázással, majd a Patpong nevű ...khm "szórakozónegyedben" sörözéssel zártuk.

 

 


Nagyobb térképre váltás

Szólj hozzá!

Címkék: utazás vallás látnivalók kultúrsokk Thaiföld Délkelet-Ázsia

Kykkos, Ciprus

2012.11.05. 15:54 lesson

Utunkat tovább folytatva eltávolodtunk a tengerparttól, és a sziget belseje felé tartottunk.

Kihalt szerpentineken, elhagyott falvakon és titkos katonai támaszpontokon keresztül eljutottunk a Troodos-hegységbe. Útközben alig láttunk embert, kb. félóránként jött szembe valaki. Egyrészt azért, mert Limassolból vagy Nicosiából rövidebb és biztonságosabb úton lehet ide eljutni. Ha mondjuk nekem kellett volna egy jobbkormányos autóval a hajtűkanyarokban manőverezni, 500 méteren belül egy szakadékban végeztük volna. Másrészt azért, mert ahogy már említettem, igencsak a szezon végén jártunk. Egyébként a helyszín nemcsak a turisták körében népszerű, hanem a helyiek is szívesen járnak ide kirándulni, amikor a hideg klímájú vagy kontinetális országokban élő emberek számára érthetetlen módon megunják a tengerpartot, azaz azt a sok vizet és a meleget.

A hegység egyik legnépszerűbb látnivalója a Kykkos kolostor, ahol betekintést nyerhetünk az ortodox szerzetesek mindennapjaiba, és meg lehet vásárolni az általuk készített borokat és zivaniát (jellegzetes ciprusi szeszesital, grappaféleség).

A monostor többször leégett történelme során, látogatásunk során egyes részei teljesen jó állapotban voltak, más részein felújítás folyt.

Az épület falait, illetve a monostor területén található kápolnát gazdag ikonosztáz díszíti, a leghíresebb Szűz Mária képmása, amit folyamatosan letakarva tartanak, ugyanis a hiedelem szerint megvakul, aki azt megpillantja.

kDSC01545.jpg

kDSC01565.jpg

 

 


Nagyobb térképre váltás

Szólj hozzá!

Címkék: vallás látnivalók Ciprus

Baths of Aphrodite, Ciprus

2012.11.05. 15:50 lesson

 

A sziget északnyugati sarkában található az Aphrodité-út egyik állomása, Aphrodité fürdője.

A fürdő valójában egy vízzel teli kis barlang, amit halandók természetesen nem használhatnak, ahogy erre a kihelyezett felirat figyelmeztet.

Aphrodité fürdője egy természetvédelmi területen található, és sokan jönnek ide túrázni vagy kempingezni.

kDSC01510.jpg

kDSC01528.jpg

kDSC01525.jpg


Nagyobb térképre váltás

Szólj hozzá!

Címkék: mitológia Ciprus Aphrodité-út

Paphos, Ciprus

2012.11.05. 12:09 lesson

Az utunk végcélja Paphos volt, a város a sziget nyugati oldalán. Estére értünk a belvárosba, így egy nap alatt két világörökségi helyszínt láttunk.

A városban sétálva egy kicsit sajnáltunk, hogy nem itt töltöttük a szezont, mert ugyan Paphoson nincs olyan hosszú, szép, kékzászlós strand, mint a sziget másik oldalán, ez a rész viszont élhetőbbnek tűnik, vannak kulturális események, boltok, nem csak angol pubok és szuvenírshopok.

A szálláskeresés itt is megmutatta a ciprusiak karakterét. Indulás előtt meghatároztunk egy keretet, amennyit hajlandóak voltunk szállásra költeni. Úgy döntöttünk, ha legfeljebb azért az összegért nem találnánk szállást, akkor a kocsiban alszunk. Szereztünk egy várostérképet, és szisztematikusan elkezdtük végigjárni az azon szereplő 1 vagy 2 csillagos helyeket. Megyünk az elsőbe, zárva, második, nem találjuk, harmadik, már bezárt, negyedik, senki nem tud róla semmit, ötödik, nyitva. Bemegyünk, megkérdezzük az árat, 10 euróval több, mint, amit rászántunk. Egymásra nézünk, akkor ez ennyi volt, a keresgélést már unjuk, ma a kocsiban alszunk. A recepciós, látva, hogy a kijárat felé tartunk, bemond egy alacsonyabb árat, ami pont annyi, mint a keretünk.

- Na de ez az utolsó ajánlatom, ennél egy centtel sem kevesebb.

 - Rendben, ha a reggeli és az internethasználat benne van, akkor maradunk.

Csak azért írom ezt le, mert így a szállás egy éjszakára két fővel, a kaja, plusz az autóbérlés két napra megvolt 60 euróból. Ezt Magyarországon ennyiért nem lehet megkapni, illetve ha valaki irodával jön Ciprusra, akkor biztos, hogy ennek a 3x-osát is kifizeti.

Reggel végigjártuk azokat a helyeket, amelyek miatt Paphos városa megkapta a kitüntető helyet az  UNESCO híres listáján.

Az első két kép a kikötőben készült, a háttérben Paphos ikonikus erődítményével.


DSC01414k.jpg

DSC01425k.jpg

Innen egy rövid sétával lehet eljutni a tengerparti sétányon Kato Paphosba, ami tulajdonképpen egy múzeum, és egy nagy alapterületű régészeti feltárás.

Az antik település egyes részei elég jó állapotban fennmaradtak.

DSC01486k.jpg

DSC01488k.jpg

Kato Paphos mégis a szinte tökéletes állapotú antik padlómozaikjairól híres.

DSC01442k.jpg

Miután bejártuk a helyszínt, és egy kicsit már bele is fáradtunk a romok és a mozaikok nézegetésébe, megláttuk a kerítésen túl az autót, amit még reggel, közvetlenül a szállodából való kicsekkolás után parkoltunk le a belváros szélén. Ezért úgy döntöttünk, hogy nem sétálunk vissza a kijáratig, hanem a kerítésen átmászva "megszöktünk", búcsút intettünk Paphosnak, és tovább folytattuk utunkat észak felé.

 


Nagyobb térképre váltás

Szólj hozzá!

Címkék: látnivalók néplélek Ciprus UNESCO Világörökség

Petra tou Romiou, Ciprus

2012.11.04. 15:38 lesson

Ciprus a szerelem szigete, mert a hagyomány szerint itt született meg a szerelem istennője, Aphrodité.

A szerelem istennőjéhez képest elég horrorisztikus a történet, amit a születése köré szőttek.

A mítosz szerint Kronosz isten kardjával kasztrálta apját, Uranoszt. A vízbe hullott férfiasságból aztán kikelt a habokból Aphrodité, és állítólag ennél a sziklánál lépett ki a vízből. 

DSC01373.jpg

DSC01387.jpg


Nagyobb térképre váltás

Szólj hozzá!

Címkék: mitológia Ciprus Aphrodité-út

Kourion, Ciprus

2012.11.04. 14:57 lesson

Kourion egy fontos antik városállam volt, ma pedig a feltárt település maradványait tekinthetjük meg.

DSC01336.jpg

A helyszín legnagyobb vonzereje a teljesen helyreállított görög színház, amelyet ma is rendeltetésszerűen használnak.

DSC01309.jpg

Több lakóház (Akhilleusz-ház, Gladiátor-ház) is látogatható, amelyekben jó állapotban megmaradtak az antik mozaikok.

DSC01295.jpg

Kourionban nagy kultusza volt Apollónnak, szentélyt (Sanctuary of Apollon Ylatis) is emeltek neki a várostól 3 km-re.

DSC01367.jpg

 




Nagyobb térképre váltás

Szólj hozzá!

Címkék: mitológia látnivalók Ciprus

Kolossi, Ciprus

2012.11.04. 13:52 lesson

Limassoltól nyugatra található Kolossi középkori kastélya. Az erődszerű építmény a templomos lovagok bázisa volt.

 

DSC01288.jpg

 

 


Nagyobb térképre váltás

Szólj hozzá!

Címkék: történelem látnivalók Ciprus

Amathous, Ciprus

2012.11.04. 12:20 lesson

Amathous egy antik városállam, ahol a mítosz szerint Tézeusz egy helyi asszony gondjaira bízta a terhes Ariadnét.

A helyszín az Aphrodité-kultusz jelentős központja is volt, így napjainkban az Aphrodité-út egyik állomása. Az út azokat a helyeket köti össze, amelyek valamilyen oknál fogva fontosak az istennő kultusza szempontjából.

DSC01228.jpg

DSC01239.jpg

DSC01246.jpg

DSC01222.jpg

 


Nagyobb térképre váltás

Szólj hozzá!

Címkék: történelem mitológia látnivalók Ciprus Aphrodité-út

Choirokoitia, Ciprus

2012.11.04. 10:14 lesson

Most aztán igazán bepótoltuk, hogy az elmúlt fél évben csak a munkahelyünket meg az oda vezető utat láttuk Ciprusból.

Béreltünk egy autót, aminek a története nagyon jellemzően bemutatja a ciprusiak karakterét.

A szezon utolsó utáni hetében már csak egy nyitva tartó autókölcsönzőt találtunk, ahová bementünk érdeklődni. Megkérdeztük, hogy mennyibe kerül a legolcsóbb autó két napra.

-  40 euró.

- Hű, az nagyon sok. Itt dolgoztunk az egész szezonban, nem tudna adni valami kedvezményt?

- Jó, akkor, legyen 35 – egyezett bele a nő, mert zárás előtt már nem valószínű, hogy talált volna ügyfeleket, és az 1 euró haszon több, mint a 0.

- Akkor ugye két napra az 70 euró.

- Nem, nem, 2 napra 35 euró.

Hm. Ezzel jól jártunk.

- És mennyi a kaució?

- Áá, hagyjuk, elég ha lefénymásolom az útlevelüket.

- Értem, és teli tankkal hozzuk vissza?

- Nem muszáj. Most is kb. félig van, valahogy úgy hozzák vissza.

- És jegyzőkönyvbe vehetjük most közösen, hogy milyen sérülések vannak az autón?

- Fölösleges, tudom, hogy mi a baja.

- És milyen kocsijaik vannak?

- Ott áll a sarkon egy kék, az megfelel?

- Tökéletes. És mikor hozzuk vissza?

- A 48 óra leteltével, tehát...hétfőn 9-re. Ha én nem lennék itt, akkor csak adják be a kulcsot a mellettünk lévő irodába.

- Rendben, viszontlátásra.

Kocsit tehát 3 perc 48 másodperc alatt béreltünk, majd fogtunk egy térképet, és elindultunk azzal a céllal, hogy két nap alatt a lehető legtöbbet megnézzük a szigetből.

Az első megálló a megjegyezhetetlen nevű Choirokoitia volt, ahol egy neolitikus település maradványai találhatók.

A helyszín szerepel az UNESCO Világörökségi Listáján. A régészeti feltárások során kör alakú épületekre bukkantak, amelyek mind eredeti, mint helyreállított formájukban megtekinthetők.

DSC01210.jpg

DSC01206.jpg

 


Nagyobb térképre váltás

Szólj hozzá!

Címkék: történelem mitológia látnivalók néplélek Ciprus UNESCO Világörökség