Itt járt csudalány

Mindenhova magammal viszem az Superman-köpenyemet, és valahogy mindig lefényképeznek Superman-pózban.

Koh Phangan, Thaiföld

2012.11.26. 11:50 lesson

Ide sem volt olyan egyszerű eljutni.

Ugye Chiang Mai-ból indultunk repcsivel, és Phuket szigetére mentünk. Mivel kb. éjfél környékén értünk oda, így a reptéren aludtunk, amihez egyébként hozzá vagyunk szokva, csak most egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni, mert meg voltam fázva a raftingolás miatt, és úgy tűnt, hogy ezen a reptéren nem tartják be az éjszakai repülési tilalmat, mert folyamatosan hallottuk a bejelentéseket a járatokról, és kb. 10 ezer ment el mellettünk a bőröndöket vonszolva.

Hajnalban az eső is elkezdett esni, de kimentünk a terminál elé a transzferbuszhoz, ami nem jött, ezért megtaláltak a magáncégek képviselői, és azzal zaklattak, hogy velük menjünk a városba. Először elzavartuk őket, de kb. kétórás várakozás után meguntuk, így végül beadtuk a derekunkat, és sokszoros áron eljutottunk Phuket Town-ba.

Itt lepakoltunk a szálláson, és 2 songthaew-val elmentünk a tengerpartra. Ekkorra már kb. du 2 óra volt.

A tengerpart itt amúgy nagyon szép, csak a miliő nem igazán nyerte el a tetszésünket: egymást érik a szórakozóhelyek, és az utcán meg a parton hömpölyög a brit és orosz turisták tömege. Azaz pont olyan, mint Protaras, a ciprusi nyaralóhely, ahol dolgoztunk.

De legalább ezt is láttuk, és sikerült elintézni az utazást Koh Phangan-ra.

Thaiföld alakját egy elefántfejhez szokták hasonlítani. Phuket az elefánt ormányának nyugati felén van, az Adamant-tengerben, és nekünk a keleti oldalra kellett eljutni a Thai-öbölhöz, és ez viszonylag könnyen is ment. Egy kényelmes buszban, a gyönyörű Krabi tartomány tájai közt megérkeztünk az „ormány” túlsó felére, Surat Thani kikötőjébe.

Innen komppal lehet eljutni Koh Phangan szigetére. Elvileg 2 óránként járnak kompok, de mivel az ilyesmivel soha nincs szerencsénk, bejött a papírforma, és a kompunkat indoklás nélkül eltörölték, így végül kb. 4 órás várakozás után tudtunk felszállni egy kompra. Már öreg este volt, mire Koh Phanganra értünk, és éjszaka, mire megtaláltuk a szállást. (Előző nap foglaltunk a neten.)

Nagyon nyűgösek voltunk, de megérte.

A szép, új, jól felszerelt bungalónk kb. 20 lépésre volt a fehérhomokos tengerparttól. A tulaj zárás után főzött nekünk curry-t, majd némi sörözés és séta után álomba zuhantunk a szúnyogháló-baldachinos ágyon.

Koh Phangan egyébként a full moon-bulikról híres, amikor a világ minden tájáról érkezett partiarcok ellepik a sziget délkeleti sarkát. Mi az ellentétes sarkon voltunk, úgyhogy ebből nem éreztünk semmit, szerencsére, mert már egy kicsit öreg vagyok ahhoz, hogy neonfestékkel a testemen nonstop toljam a partit a tűzzsonglőrökkel.

Ehelyett négy nyugodt, tökéletes nap következett. Eredetileg tovább akartunk menni a szomszédos szigetre, Koh Tao-ra, de túl jól éreztük magunkat itt.

Csak mászkáltunk a lisztszerű homokban a gyönyörű tengerpartokon, ahol senki sem volt rajtunk kívül, áztattuk magunkat a fürdővíz-meleg tengerben, felmásztunk a kókuszpálmákra, degeszre ettünk magunkat friss hallal és gyümölccsel.

Egyik nap béreltünk robogót, és bejártuk a sziget nyugati részét. Robogót 100 baht-ért (800 Ft) lehet bérelni egy napra, és a benzin literje 40 baht, amit benzinkút hiányában kiürült palackokból árulnak az út szélén.

Az általunk legszebbnek tartott beach-en (a Had Salad-on) megláttunk néhány bungalót, közvetlenül a tengerparton. Egymásra néztünk, és egyszerre mondtuk, hogy itt akarunk élni hátralévő életünkben: a lehető leghippibb bambuszbungalók voltak, a teraszon függőággyal. Megkérdeztük a tulajt, hogy van-e szabad bungalója. Volt. Ha jól emlékszem, ez is 100 baht volt egy napra. Megbeszéltük, hogy másnap kivesszük, mert a korábban lefoglalt szállásunkon még volt hátra egy nap.

Itt aztán még lustább napok következtek, első nap csak snorkeleztünk a bungaló előtt, másnapra meg megérkezett a monszuneső, így csak feküdtünk a függőágyban.

Az utolsó itt töltött éjszakán és az elutazásunk napján annyira esett az eső, hogy elmosta a tengerpartot. Szó szerint. A bungalótól a szomszédos szálloda recepciójáig, ahol tudtunk szerezni transzfert a kikötőbe, térdig érő vízben gázoltunk el.

A nagy semmittevésben nem volt időnk képeket csinálni, úgyhogy utolsó este pótoltuk be. Mivel fürdőruhában voltam, csak egy olyan van, amin nem látszik annyira a habtestem. Szégyenlős lévén, ezt az egyet töltöm fel.

Ez mondjuk egyáltalán nem adja vissza a hely szépségét, és a bácsi sikeresen photobomb-ol a bal szélen.

kDSC03027 copia.jpg

 

 


Visualizzazione ingrandita della mappa

Szólj hozzá!

Címkék: időjárás utazás tengerpart Thaiföld Délkelet-Ázsia

A bejegyzés trackback címe:

https://csudalany.blog.hu/api/trackback/id/tr685302944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.