Itt járt csudalány

Mindenhova magammal viszem az Superman-köpenyemet, és valahogy mindig lefényképeznek Superman-pózban.

Scilla, Calabria, Olaszország

2012.01.17. 00:40 lesson

Scilla egy kisváros a Messinai-szoros partján, Villa San Giovanni-tól északra. Nevének kiejtése: ’síla’, eredete pedig a latin: Scyla vagy görög Szkülla szóhoz köthető.

Így már azért ismerős, nem? A település a görög mitológia szörnyéről, Szkülláról kapta a nevét, akiről így ír a világirodalom első költője:

"Éles a hangja, akárcsak a mostszületett kutyakölykök
hangja, de ő maga roppant szörny; nem örülne, ki látná
őt, még isten sem, közelébe ha érne az útján.
Lába tizenkettő, levegőben leng valamennyi,
hat hosszú nyaka van, mindegyiken egy riadalmas
fej nőtt, és a fejekből három sor foga rémít,
sűrü, tömött agyarak, tele éjszinü szörnyü halállal.
Teste pedig bent áll, derekáig, az öblös üregben,
csakhogy a rémes nyílásból a fejek kihajolnak.
S ő ott, szikláját körültapogatva halászgat
delphint, tenger ebét, de nagyobb víziszörnyet is olykor,
melyből rengeteget táplál zajos Amphitríté.
És nem tud dicsekedni hajós soha, hogy tovasiklott
sértetlen mellette: de hat feje húz ki hat embert
mindig hirtelenűl a sötétkékorru hajóból."

Szkülla leírása Homérosz Odüsszeiájában (Devecseri Gábor fordítása)

A történethez hozzátartozik, hogy Szküllával szemben, a szoros túloldalán tanyázott Kharübdisz, egy másik tengeri szörny, így ha a hajósok el akarták kerülni az egyiket, kénytelenek voltak a másik szörnyhöz közelebb hajózni. Útja során Odüsszeusz is átkelt a szoroson, és Kharübdiszt ugyan elkerülte, de Szkülla elragadta hat társát.

A Kharübdisz helységnév is létezik a szoros túlodalán, de nehogy azt higgye valaki, hogy az olaszok kiejtenének vagy leírnának egy ilyen bonyolult szót; így ahogy az optikából ottica, az Alexandrából meg Alessandra lett, a nyelvtörő-szerű szó Cariddi-vé vált a mássalhangzótorlódás-fóbiás olaszok ajkán.

A történet persze legenda, egy másik változat szerint a két szörny lakhelye inkább Görögországban lehet a Cape Skilla-nál. A görög helyszínen még nem voltam, de tény, hogy Scillánál nem hallani a szönyeteg sivító hangját, csak kalábriai dialektusban üvöltöző társalgó helyieket, tizenkettő és hatfejű szörnyetegek sem gyakran fordulnak meg errefelé, ha áll is valaki a vízben, akkor azok maximum halászok, és eddig még a hajók is sértetlenül áthaladtak a szoroson (a Costa Crociere óceánjárója is egy kicsit északabbra süllyedt el.

A képen látszik a szikla, mely a túlparthoz való közelsége miatt a legenda terjedésének kiindulópontja lehetett.

DSC00232.jpg

A szikla, és a tetején lévő erőd, közelebbről:


DSC00240.jpg

Ide beszúrok még egy képet, ami a Scilla és Villa San Giovanni közötti Costa Violánál készült.

DSC00241.jpg

Ez utóbbi pedig onnan kapta a nevét, hogy a tenger vize itt nem kék, türkiz vagy zöld, hanem állítólag lila. Hááááát, ezt én nem tapasztaltam, de nyáron még nem is voltam ezen a környéken. Ekkor a képeken látható strandok benépesülnek, és nyilván nincs szükség a kárómintás pulóverre sem.


Nagyobb térképre váltás

Szólj hozzá!

Címkék: tengerpart mitológia látnivalók néplélek Olaszország Calabria

A bejegyzés trackback címe:

https://csudalany.blog.hu/api/trackback/id/tr725235850

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.